6. Időgazdálkodás
Az időgazdálkodás a vállalkozóknak fontos csak igazán. Ezért ez most kicsit hosszabb kifejtést igényel.
- Az időgazdálkodás mint a boldogság technológiája
Az időgazdálkodást sokan úgy fogalmazzák meg, hogy annak a technikája, hogy hogyan osszuk be úgy az időnket, hogy a lehető legtöbb munkát tudjuk elvégezni. Ez ma már teljesen hibás szemlélet.
Az időgazdálkodás sok szempontból a boldogság technológiája. Különféle embereket más és más dolog tesz boldoggá.
- Vannak akik a legkevesebbet szeretnének dolgozni, hogy a legtöbb időt szentelhessék a szenvedélyüknek: hobbijuknak, családjuknak, a szórakozásnak vagy éppen a semmittevésnek. Az egyik ismerősöm fogalmazott így: számomra minden perc elvesztegetett amit nem a horgászattal töltök. Nyilvánvalóan az időgazdálkodás számukra az a technológia, ami segítségével elérhetik, hogy a legrövidebb idő alatt elvégezhessék a munkájukat, hogy aztán a szenvedélyüknek éljenek.
- Másik oldalról vannak emberek, akik előtt hatalmas célok lebegnek, amihez rengeteg mindent kell elvégezniük. Ő számukra az időgazdálkodás az a technológia, amivel gigászi munka is hatékonyan elvégezhetővé válik.
- Harmadrészt vannak emberek akik számára a munka is a boldogság elérésének helye. Ők azt akarják, hogy a munkájuk ne eszköz legyen, hanem a kiteljesedésük helyszíne. Ők általában a munkájukat a hobbijuknak tekintik. Az időgazdálkodás ehhez olyan technológia, amivel a munka még élvezetesebb tud lenni.
- Negyedrészt vannak olyanok, akik az életben egyensúlyra törekszenek. Legyen meg a munka, a család, a pihenés és a hobbi egyensúlya. Semmi sem boruljon fel és mindenre jusson elég értékes idő. Az időgazdálkodás számukra ennek az egyensúlynak a megteremtéséhez nyújt segítséget.
Ha idáig jutott álljon meg egy pillanatra. Önnek mi a célja az életben? Ezek közül melyik ami legközelebb áll a szívéhez? Már önmagában, ha erre válaszolni tud, ez óriási segítség az életben. Mindenhez van megvalósítási technológia, ha tudjuk mit akarunk megvalósítani!
Nagyon érdekes megfigyelni az életben ki melyik életmodellt részesíti előnyben. Önmagában ha tetten érjük, a négy közül ki melyiket követi, már nagyon sok mindent megtudtunk az illetőről.
Az ember hajlamos mindenkit elítélni, aki másként gondolkodik mint ő. Aki a legkevesebbet akar dolgozni, az őrültként néz a lelkesen dolgozókra. Aki a céljait hajtja, az az orrát húzza a „céltalanul tengődők” láttán. Akinek a hobbi a munka, az álmélkodva nézi miért tekintik mások fájdalmas kötelességnek azt ami ennyire élvezetes. Az egyensúlyra törekvők meg szelíd felsőbbrendűséggel lenézi bármelyik „szélsőséges hozzáállást” a munkához.
Természetesen lenézni, megítélni nem kell a többi embert. Viszont nagyon fontos, hogy tudjuk, hogy mi magunk mit akarunk. Az időgazdálkodás semleges technológia, olyan mint egy univerzális szerszámgép. Bármit meg lehet vele csinálni – egy feltétellel: ha tudjuk mit szeretnénk, mi a célunk az időnkkel.
Ezért ez az első lépés, meghatározni: mit is akarunk mi? Ha ez már megvan, az eszközök rendelkezésre állnak.
Az idővel kapcsolatos célok meghatározása azért is fontos, mert ettől rengeteg energiánk szabadul fel. Megfogalmazott célok nélkül egyszerűen csak rosszul érezzük magunk és panaszaink vannak. Amikor megfogalmazzuk ez elvárásunk az olyan mint amikor elmegyünk az orvoshoz és az meghatározza a diagnózist. Onnantól vagyunk csak betegek: mert már tudjuk mi a bajunk. És ha már van diagnózis akkor van lehetőség a gyógyításra és a gyógyulásra.
A következő pontokban végigmegyek az időgazdálkodás legfontosabb eszközein és módszerein, amivel ezek a saját céljai megvalósíthatóak.
Mivel úgy láttam az időgazdálkodás nagyon sokaknak kiemelt problémájuk, egyrészt a könyvesboltomban létrehoztam egy időgazdálkodás részleget, másrész itt is szeretném sorba összeszedni a legjobb könyveket ebben a témában.
2. Írjuk ki magunkból
Amikor elhatározzuk, hogy jobban gazdálkodunk az időnkkel, akkor az első lépés azt, hogy leírjuk a teendőinket. Ez nagyon egyszerűnek tűnik, de nem az.
Sok-sok ezer éven keresztül a történeteket szóban adták tovább. Mindenféle technikákat találtak ki hogy ezt megkönnyítsék megjegyezni. Ütemes egyforma sorokba rendezték (magyarul versbe) és elénekelték. Aztán valamikor úgy 3-4 ezer éve találták fel az írást, eredetileg elszámolásokra. Agyagba nyomot ékírással, nádból készült papírra ecsettel elkezdték lejegyezni a dolgokat: megállapodásokat, elszámolásokat, krónikákat és történeteket. És ezért tudunk ezekről, mert leírták őket.
Innen tudjuk hogy például Ludas Matyi története 4.000 éves. 1951-ben találták meg ékírásos táblákon, és ez a történet egy az egyben azonos Fazekas Mihály meséjével. Jó-jó lúd helyett kecske van bent, de ez mellékes.
Szóval, ha már az írás feltalálása utáni korban élünk, akkor használjuk! Amikor leírjuk a teendőinket hatalmasat lépünk előre. Kicsiben megtesszük a kulturális ugrást ami a kőkori tábortűz melletti mesélőket a modern írásbeliségtől elválasztja. Látom, hogy mosolyognak. Ne tegyék. Húsz emberből maximum 1-2 írja le nap-nap után a teendőit és ők is gyakran csak azért mert a munkahelyi rendszerük erre kényszeríti őket.
A feladataink, teendőink leírása egyrészről saját magunknak rendkívül fontos. Amikor csak a fejünkben vannak a teendők, akkor azok váratlanul jutnak az eszünkbe. Számtalanszor előfordul, hogy lefekszünk aludni és akkor jut eszünkbe, hogy mi mindent kell még megcsinálnunk. Ilyenkor jó eséllyel aztán még egy órát forgolódhatunk az ágyban. És ez alatt még további teendőnk fognak bevillanni, és ami aztán ha végre el is alszunk, még az álmunk is tönkreteszi.
Ezért mindig, minden teendőt, feladatot írjunk le. Ha lefekvés után jut eszünkbe, akkor keljünk fel és írjuk le! Aztán már nyugodtan feküdhetünk le és aludhatunk.
Hogy ezt hova és milyen formában írjuk le az másodlagos. A legfontosabb hogy le legyen írva. Még ha papiruszsás papír fecnikre írja le az is jobb mint a fejben tartás. Én például egy spirál füzetet tartok erre a célra. Nyilván ennél sokkal modernebb módszerek is vannak, de mint mondtam, ha egyáltalán bármilyen módon folyamatosan leírjuk a teendőinket napról-napra máris az emberiség leghatékonyabb 5%-ba tartozunk! Hogy milyen rendszereket lehet erre használni arról később majd írok, most maradjunk annyiban, hogy írják le!
Ezzel óriási megkönnyebbüléshez jutunk. Nem kell aggódni a teendőink miatt, mert le vannak írva.
Mik ezek a teendők? Hagyományosan a CRM rendszerek három fajta teendőt különböztetnek meg:
- Konkrét időponthoz kötött feladat (pl. holnap 3-kor egy tárgyalás)
- Határidőhöz kötött feladat (leadni a jelentést szerda reggel 8-ra)
- Nem határidőhöz kötött feladat (megtanulni angolul)
A teendők összeírása az első lépés a hatékony időgazdálkodásban.
3. Fontossági sorrend
Ha már minden teendőt összeírtunk, akkor a következő lépés, hogy állapítsuk fontossági sorrendet. Ez azonban nem könnyű feladat.
Erre a legegyszerűbb módszer, ha fontosságot rendeljünk a teendőnkhöz. Hagyományosan a legtöbben A, B, C, stb. osztályokba szokták rendeli a teendőket, az A a legfontosabb a B a fontos, de kicsit kevésbé mint az A és így tovább.
Ezután érdemes megnézni az A-k közül mi a legfontosabb és azzal kellene kezdeni a napunkat. A rendezett napi feladatlista hihetetlenül egyszerű, de rendkívül hatékony eszköz.
Pont erről szól az üzleti élet egyik legrégebbi legendája. Ennek hőse Charles Schwab, a Bethlehem Steel egykori elnöke. (A Betlehem Steel volt az 1930-ban az Egyesült Államok második legnagyobb acélgyártója és a legnagyobb hajógyártója.) Egy nap Schwab Ivy Lee menedzsment-tanácsadóval beszélgetett. – Mondjon nekem egy módszert, amely segít, hogy ugyanannyi idő alatt többet tudjak elvégezni, és én hajlandó vagyok önnek ezért méltányosan fizetni. Ivy Lee akkor átadott Schwabnak egy üres lapot. – Írja fel a legfontosabb feladatokat, amelyeket holnap el akar végezni! Számozza meg őket fontosságuk szerint! Amikor reggel bejön, az első számú feladattal kezdje és dolgozzék rajta, amíg be nem fejezte. Ezután vizsgálja meg a fontossági sorrendet, és lásson neki a kettes számú feladatnak! Ha kell, akár egész nap csak ezzel foglalkozzék — ha valóban ez a legfontosabb. Ha nem sikerül minden feladattal végeznie, ne idegeskedjék, mert más módszerrel sem tudta volna ennyi idő alatt elvégezni őket, rendszer nélkül pedig még azt sem tudta volna eldönteni, melyik a legfontosabb. Csinálja ezt szokásszerűen minden napi Ha önnél bevált, javasolja beosztott vezetőinek! Alkalmazza a módszert, ameddig akarja! Aztán küldjön nekem csekket egy olyan összegről, ami ön szerint méltányos.
Néhány hét elteltével Mr. Schwab egy 25 000 dollárról szóló csekket küldött Ivy Lee-nek, ami 1930-ban óriási összeg volt, mai értéken kb. 100 millió forint. A csekk mellett egy rövid levélke volt, amelyben az állt, hogy az egyik legprofitábilisabb tanács volt, amit valaha is kapott. Schwab a Bethlehem Steel többi vezetőjével is megismertette a módszert, és az irányítása alatt széles körben alkalmazták. Ez is hozzájárult, hogy a vállalat a világ akkori legnagyobb acélgyártó cégévé vált. Amikor Schwabot megkérdezték a barátai, hogyan fizethetett ki ilyen hatalmas összeget ilyen egyszerű ötletért, ő ezt felelte: “De hiszen minden jó ötlet alapjában véve egyszerű.” Aztán gondolkozott egy kicsit és hozzáfűzte, hogy az a huszonötezer dollár talán vállalatának legeredményesebb befektetése volt abban az évben.
Ezért mindig nagyon fontos, hogy fontosságot rendeljünk a teendőnkhöz. Hagyományosan a legtöbben A, B, C, stb. osztályokba szokták rendeli a teendőket, az A a legfontosabb a B a fontos, de kicsit kevésbé mint az A és így tovább.
Ezután érdemes megnézni az A-k közül mi a legfontosabb és azzal kellene kezdeni a napunkat és mint Lee javasolta addig csinálni, amíg be nem fejezzük.
4. Fontos és sürgős
Az első dolog, ami minden időtervezés rákfenékje, a fontos és a sürgős dolgok csatája. Ugyanis a naptárunk egy folyamatos ádáz csata színtere. A csata két résztvevője: a fontos és a sürgős dolgok. Ennek a csatának nem kisebb a tétje, minthogy megvalósulnak-e életünk fontos céljai vagy sem. A fontos dolgok nagyon könnyen vesztésre állnak: ugyanis a sürgős dolgok szinte mindenkinél előnyt élveznek a fontosakkal szemben.
Amikor egy hosszabb idő után visszatekintünk, megdöbbenünk: annyi minden fontosat meg akartunk valósítani az életünkben, és ténylegesen olyan kevés célunkat sikerült valóra váltani! Ki akadályozott meg ebben minket? Nem mások ezek, mint a gonosz sürgős dolgok, amelyek mindig elvitték az időnket.
Van a bibliában egy nagyon jó történet, ami jól rávilágít erre:
Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.” Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.” (Lukács evangéliuma, 10,38-42)
Mik a sürgős dolgok? Azok amiket most rögtön el kell végezni. Kidurrant a kocsink kereke, gyorsan ki kell cserélni. 5-re a fogorvoshoz kell menni. El kell hozni a gyereket az óvodából.
Ezzel szemben a fontos dolgok nincsenek időponthoz kötve. Megírni életünk fő művének szánt könyvünket, megtanulni spanyolul, vagy egyáltalán kitanulni egy új szakmát, hogy egy jobb állást kapjunk nagyon fontos, de ennek nincsenek időpontjai a naptárba. Egyszerűen ezek a dolgok túl nagyok, hogy sürgessenek bennünket. Ezért csak egy halvány rossz érzés él bennünk, hogy meg kellene tenni, de valahogy ez nem válik konkréttá. Aztán egyszer csak elszállnak az évek és a fontos teendőinket sosem végeztük el. Erre ráébredni ez az élet legszomorúbb pillanata.
Mit lehet csinálni? Jókai Mórnak van a legnagyobb életműve a magyar irodalomban. Az anekdota szerint felesége, Laborfalvi Róza minden reggel bezárta a szobájába és addig nem engedte ki amíg a napi kötelezően előírt oldalmennyiséget meg nem írta. A mai napig nagyon sok író elmondja (én is), hogy ezzel a módszerrel dolgozik: szigorú napi szokásba építi, hogy ezt a nagy célt, naponta lebontott kis feladatokban elvégezze.
Erre is van egy aranyos történet. Az apuka megbízza a kisfiát, hogy a teljesen elgazosodott kertet tisztítsa meg. Amikor a kisfiú meglátja a kertet, elsírja magát: De hát ez hatalmas, ezzel én nem tudok megbirkózni! Az apuka ekkor kijelölt egy kis részt: Ezt ugye meg tudod csinálni? Láss neki! Amikor kész lett, az apuka megdicsérte és kijelölt egy következő részt. Így ment ez minden nap – és csodák csodája a lehetetlen nagy feladat egyszer csak befejeződött.
Ezért a fontos feladatokat úgy tudjuk elvégezni, ha azokat lebontjuk részfeladatokra és beépítjük a heti, napi teendőinkbe. Szokást alakítunk ki, amivel így apránként elvégezhetjük a nagy feladatainkat. Például minden nap reggel 6 és 7 közt egy írunk két oldalt a könyvünkhöz, vagy tanuljuk az új szakmát, vagy egy idegen nyelvet. Ez nem tűnik soknak. Pedig az. Egy év alatt meg lehet írni napi egy órában egy komoly könyvet, alapfokon meg lehet tanulni egy szakmát vagy középfokon egy idegen nyelvet. És ezek nagy dolgok!
5. Heti időtervezés
A heti időtervezés a hatékony időgazdálkodás szent grálja. Igazából ez a vízválasztó az igazán jó időgazdálkodás, és a lézengés közt. Miért?
Annak idején én még voltam katona, (ezt nem büszkeségből mondom, mert nem szabad akaratomból voltam, hanem mert kötelező volt) és többek közt megtanultuk az éjszakai mozgás művészetét térképpel és tájolóval (magyarul iránytűvel). Az ember nagy naivan úgy gondolná, hogy ezt úgy kell, hogy kinézzük az irányt, aztán az iránytűt magunk előtt tartva megyünk a jó irányba és egyszer csak odaérünk. Hát nem. Ha így megyünk, iszonyúan el fogunk térni az célunktól. Ugyanis, ha az ember minden lépésnél csak pár centit is eltér jobbra vagy balra, akkor ez tíz kilométer után már kilométerekkel arrébb lesz a céltól, pedig mindig jó felé ment. A helyes technika a következő. Az ember a tájolóval a helyes irányba keres valami pontot, ameddig még ellát és egyenesen oda megy. Innen megint a jó irányba keresünk egy következő pontot és oda megyünk. Persze ez éjjel gyakran csak pár méter, de még így is sokkal pontosabb, mintha csak úgy irányba mennénk.
Bármilyen hihetetlen ez a heti időtervezés lényege. Egy hét az pont annyi idő amit még be lehet látni, viszont pont hozzá is lehet igazítani a céljainkhoz. A múltkor meséltem a sürgős és a fontos dolgokról. Az simán elképzelhető, hogy egy-egy napunkat tökéletesen elmosnak a sürgős dolgok. Éppen most olvastam azt a részt a Robin Sharma: A szerzetes, aki eladta a Ferrariját könyvéből amikor ez elfoglalt ügyvéd elmeséli egy átlag napját, hogy milyen az amikor délutánra végre visszavergődik az irodájába és 17 telefonüzenet várja és mindegyik sürgős és fontos megjelöléssel. Na ilyen amikor hirtelen rászakad az emberre egy-egy sürgős ügyekkel túltelített nap. De nem minden nap ilyen.
Amikor egy hetet tervezünk, akkor már betervezhetünk fontos dolgokat is. Angolul megtanulni például nem sürgős de nagyon fontos. Ezért a héten betervezünk háromszor másfél óra tanulást, megadott időpontokba. És akkor az adott napon, az adott órában az a feladat már sürgős – mert ezt terveztük ide. A heti tervezés a legnagyobb trükk, amivel a fontos dolgainkat sürgőssé tehetjük.
Mikor végezzük a heti tervezést? Sokan vasárnap délután szokták elvégezni, van aki hétfőn kora reggel. Vagy van aki komolyan veszi a hétvégét és péntek délután végzi el a jövő hét tervezését. Sőt sokan igyekeznek már szabad pénteket teremteni, amikor a pénteken már nem dolgoznak, hanem ezt a napot teljesen az önfejlesztésnek, tanulásnak és regenerálásnak szánják. Ők már csütörtök délután megtervezik a jövő hetet. (Sokak számára a Timothy Ferriss: 4 órás munkahét című könyvében megfogalmazott négy órás munkahét a célkitűzés. Ez sokak álma, de első lépésben az a szabad péntek egy jó köztes cél. Ez egyébként egyedül egy jó időmenedzsmenttel megvalósítható.) Teljesen mindegy mikor, csak legyen egy szilárd időpont, amikor minden héten időt szánunk a következő hetünk megtervezésére.
Hogyan tervezzük meg a hetünket? Először is erre rá kell szánni az időt. A heti időtervezés kulcsfontosságú. Először is ahhoz, hogy jól tervezhessünk, vegyük elő és nézzük át az alapértékeinket, a céljainkat és az ehhez vezető saját terveinket. Remélem ez mindenkinek szépen le van írva. Először ezeket nézzük át. Így tudatosíthatjuk hova is megyünk. (Erről nagyon sok jó könyv van, ha még ezt nem csinálták meg feltétlen ajánlom Brian Tracy: CÉLOK! és/vagy John C. Maxwell: Tedd próbára az álmod! című könyveit és írják le alapértékeiket, céljaikat és a terveiket).
Aztán nézzük át az előző héten mit végeztünk, hogy haladtunk a céljaink felé. Ez alapján szedjünk össze mindent amit a következő héten el kell végezni. Bármilyen idő tervező rendszert is használunk, írjuk be, melyik nap, vagy esetleg melyik időpontban az adott napon mit kell elvégeznünk.
Ennyi. Nem egy bonyolult dolog, maximum egy óra hetente, mégis óriási hatékonyság növekedést érünk el ezzel a módszerrel. Ráadásul rendkívüli nyugalmat ad – nem kell izgulnunk mikor mit csináljunk – mert ezt már beterveztük magunknak.
6. Hová tűnt az idő?
Az idő a világon a legdemokratikusabb dolog. Mindenkinek, minden nap, pontosan egyenlően 24 órája van, Bill Gatesnek éppen úgy, mint a legszegényebb kalkuttai szemétgyűjtőnek. Mindenkinek aztán egyéni felelőssége, hogy ebből a 24 órából mit hoz ki.
Sokan megkeresnek: nincs időm. Egyszerűen egy rohanás az életem és mégsem végzek semmivel! Mit csináljak? Ilyenkor az első kérdésem midig az: Pontosan el tudod mondani mit is csinálsz a napodba óráró-órára, percről-percre?
Sok szempontból az idő és a pénz hasonlóan viselkedik. Amikor az embernek kevés a pénze és folyamatosan anyagi gondokkal küszködik, akkor az első lépés, hogy kontrollálja a pénzét. Tartsa számon, vezesse mire is költ, rendszeresen nézze át a bevételeit, kiadásait. Pusztán a kontrol segítségével általában az ember pénzügyi egyensúlya meglepően javul. Ezt írtam az Útmutató a jómódú élethez című könyvemben: „Tapasztalataim szerint önmagában a háztartási napló vezetése 10-20%-al csökkenti a család kiadásait.”
Hasonlóan az idővel is, ha nagyon szűkösen vagyunk, akkor az első lépés kontrollálni azt. Első lépésként fel kel mérnünk, mire megy el a napunk. Erre a legjobb eszköz, ha egy-egy nap folyamatosan leírjuk (lehetőleg percről-percre, de legalább negyedórás felbontásban) mit is csináltunk. A legjobb, ha ezt egy héten keresztül csináljuk.
Ilyenkor aztán sok minden kiderül. Teljesen világosan látszik mivel foglalkozunk. És ilyenkor már sok mindent lehet tenni.
Brian Tracy: Milliókat érő szokások című könyvében írja le, hogy egyszer meghirdetett egy méregdrága személyes coaching programot, aminek az volt a nagy ígérete, hogy a program végére fele annyi munkával kétszer akkora lesz a jövedelme. Erre teljes garanciát vállalt, ha nem sikerül elérni, visszafizette a teljes összeget. A módszer pofon egyszerűen a következő volt.
- Első lépésben mindenki összeírta mi az a néhány (maximum 3-4) tevékenység, amit ha csinál a munkájában, akkor az a legnagyobb hasznot, eredményt hozza.
- Második lépésben nézzük át mik azok a tevékenységek amit ténylegesen csinálunk (lásd a fenti időnapló). Ilyenkor szembesülünk azzal, hogy mennyi más alacsony hatékonyságú dologgal foglalkozunk a fontosak helyett. Példaként egy személyes beszélgetésben Brian Tracy elmondta, hogy rengeteg cégnek dolgozott, akik üzletkötéssel foglalkoznak. Itt az az idő az értékes, amit az ügyfelekkel tárgyalással töltenek. A felmérésekből konok egyhangúsággal derült ki, hogy bármely céget vizsgálva is, az üzletkötők a munkaidejük kevesebb mint 20%-át töltik tárgyalással.
- Harmadik lépésben ki kell találni hogyan lehetne a nem fontos és lényeges dolgokat leépíteni. Hogyan lehetne például ezt másnak átadni, mással elvégeztetni, vagy egyszerűen felszámolni. Ebben kikérheti az ember a főnöke tanácsát és segítségét, de az is lehet, hogy egyszerűen csak rossz szokásokról van szó.
- Utána folyamatos kontrolt kell tartani. Robin Sharma: A szerzetes aki eladta a Ferrariját könyvében azt javasolja, hogy minden este részletesen menjünk végig a napunkon mit csináltunk, mire használtuk el aznap az életünket.
Brian Tracy büszkén mesélte el, hogy senki sem kérte vissza a coaching program árát. Általában messze sokkal jobb eredmény született mindenkinél, mint ahogy ezt várták. Hiába, az igazán zseniális dolgok mindig egyszerűek.
Mindezt Brian Tracy méregdrága személyes coachingja nélkül magunk is megvalósíthatjuk egy szemernyi önfegyelemmel. Bármilyen hihetetlen újra és újra kiderül ezzel az időgazdálkodási módszerrel valóban elérhető, hogy kétszer annyi szabad idővel kétszer annyi pénzt kereshetünk.